A mai nap a Szent Márk téré volt :)

Ma sem indultunk korábban, mint eddig, de ez már bevált. Gyorsan átvágtunk a már ismert hidakon és utcákon, egy két még kihagyott látványosságot közbeiktatva, és 11 körül már a Szent Márk téren is voltunk.

Kicsit körbejártuk, fényképezgettük az épületeket és próbáltuk eldönteni, hogy mivel is kezdjük :)

Végül a harangtorony mellett döntöttünk, mondván, hogy még van elég erőnk megmászni azt a sok-sok lépcsőt felfelé. Beálltunk a sorba, és elkezdtem elolvasni, ami az útikönyvben volt róla. Mint kiderült a 20. század elején fogta magát és az eredeti összedőlt, bár állítólag szerencsésen senki nem sérült meg. A Velencei tanács úgy döntött, hogy újjá építik az eredeti helyén, az eredeti alapján, bár ezzel kicsit rontva a tér adottságait, de mivel már régóta őrködött ott, úgy gondolták, hogy oda is kell visszaépíteni a 'Házi úrat'. Szerencsénkre, amikor 1900 elején újjá építették, már liftet is terveztek bele, bár valószínűleg azóta ez már modernizálva lett, nem ugyanannak tűnt :)

Relatív egész gyorsan be és fel jutottunk, dél előtt egy picivel. Körbenéztünk, jól körbefényképeztünk mindent és beálltunk a lefelé menő lifthez a sorba. A fejünk fölött lógtak a régi harangok kb kicsit több, mint 2 méter magasan, és éppen megjegyeztem barátnőmnek, hogy ezeket már milyen rég óta nem használhatták, amikor is dél lett, és pont a fejünk fölötti harang megmozdult. Kisebb pánikban törtünk ki, előtte néztük a táblát, miszerint nem szabad hozzájuk nyúlni, de egyre inkább mozgásba lendült, és hatalmas ütésekkel elkezdett kongani. Mivel kb 1 méter sem volt köztünk és a harang között, első reakciónk az volt, hogy befogtuk a fülünket, és körülöttünk mindenki ugyanezt tette. Mivel nem csak 12-t ütött, így fogtam magam és elkezdtem videózni, még sikerült legalább egy egyperces videót is készítenem róla, amíg megérkezett a liftünk :), de mire leértünk még mindig nem hallgatott el, bár onnan már sokkal kellemesebb hangja volt.

Bementünk a Doge-palotába is, gyönyörű épület, kár hogy nem mindenhol lehet benne fényképezni, de mint tudjuk ez a turistákat nem mindig hatja meg, szóval készült egy-két kihagyhatatlan kép is, de a legnagyobb élmény az volt, amikor a börtönbe lehetett átmenni, a Sóhajok-hídján keresztül :) Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ez az esemény meg lett örökítve minden szögből :)

A Szent Márk bazilika már kevésbbé ragadott magával. Beálltunk a sorba, ami nem haladt túl gyorsan, és amikor a bejárathoz értünk elküldtek minket, hogy a táskánkat a tér másik oldaláról nyíló utcában helyezzük el a ruhatárban és utána majd soron kívül visszaengednek, de ez hihetetlen rosszul volt megoldva szerintem, már itt kezdtem kiakadni, hogy ezt miért nem tudták a sorban jelezni valahogy, vagy miért nincs közelebb a ruhatár. Miután lepakoltunk, a bejáratnál közölték, hogy akkor most vehetek a pántos toppomhoz 1 Eur-ért egy kendőt a vállamra, mert, hogy az meg kötelező. A legszebb, hogy a táskámban volt kendő, de erre a fene sem gondolt, hogy magammal kellene hoznom a fél táskámat, ha már egyszer lerakatták velem. Szerencsére plusz belépő már csak az erkélyre volt, a templomba magába nem, mert már ott tartottam, hogy az egész nem ér ennyit, és igazából tényleg láttam már gyönyörűbb, szebben díszített templomot az elmúlt 3 napban, de ha már ott voltam, akkor a tiltás ellenére erről is készült pár kép.

Viszont az erkélyről nagyon szép kilátás nyílt a térre és a környező palotákra :), az megérte az árát, és addigra már a kendőtől is megszabadulhattam.

Hazafelé még útbaejtettünk néhány templomot és teret, ettünk pizzát és fagyit és ma is hazaérve leroskadtunk, hogy ennyi pont elég is volt :)