Mint néhányan tudjátok a héten itthon ücsörögtem, és nem beteg voltam, hanem jól megérdemelt szabadságomat töltöttem, amit muszáj volt kivennem, mert a cégemnél nem lehet sajnos átvinni a megmaradt napokat a következő évre, még korlátozott számban sem...

Szóval úgy döntöttem, hogy inkább kiveszem, mint hogy veszni hagyjam a napjaimat.

Több dologra jöttem rá az elmúlt pár, itthon töltött napom alatt.

Először is, hogy nem szeretek egyedül lenni napokig, de még csak egy teljes napig sem, ezt valahogy nem nekem találták ki. Tény, hogy soha nem voltam és nem is akartam a társaság középpontja lenni, de azért szükségem van arra, hogy emberek vegyenek körül és feladatom legyen, ami fontos, vagy legalábbis része a nagy egésznek.

Arra is rá kellett ébrednem, hogy szép dolog, hogy én szabadságon vagyok és rengeteg időm van, de azok az ismerőseim, barátaim, még a Párom is, akik szintén dolgoznak, ettől még nem érnek rá jobban, pláne nem napközben. Bár ez sejthető volt előre is, de a remény hal meg utóljára :)

Az estéimet azért nagyjából kitöltötték a szokványos programok, találkoztam Párommal, elmentem sportolni, táncolni..., de ettől még a napom nagyobb része magányosan telt.

A másik dolog, amire már egyébként többször ráébredtem, bár mióta egyedül lakom, talán most volt rá először példa, hogy bár itthon vagyok és tudnék mit kezdeni a dologgal (rendrakás, takarítás, házimunka, tanulás), mégis valahogy kifolyik az idő a kezem között és nem haladok egyről a kettőre. Azért néha-néha rászánom magam, hogy értelmes dolgot is csináljak, vagy megtervezem előre, hogy mi lesz a következő napi programom, és ez működik is egy darabig, de valahol napközben elvész a lendület és leülök valami teljesen felesleges dologgal szöszmötölni és egyszercsak este van... Persze azt is be kell látni, hogy a fent említett dolgoknál csak érdekesebb és szórakoztatóbb szöszmötölni való dolgok léteznek, de azért a nem túl szórakoztató feladatokat is meg kell valamikor csinálni.

Szóval talán összegezve a dolgot, le kell vonnom a tanulságot, miszerint csak konkrét cél érdekében szabad szabadságon lennem, mint pl. utazás, vizsgára való készülés, vizsga, vagy valami halaszthatatlan elintézni való, különben csak elvesztegetett idő az egész és még rosszul is érzem magam egyedül. Az összes többi, egyébként fontos és nem fontos dolgot el lehet intézni vagy meg lehet csinálni munka után vagy hétvégén is...