Múlt hét hétvégén azzal hívott fel a Párom, hogy választhatok célszerszámot, de ezen a hétvégén megyünk síelni...

Igazából jó ötletnek tartottam és egyáltalán nem ijedtem meg, pedig még életemben nem volt semmilyen léc sem a lábamon.

Múlt héten elmentünk szánkózni és ott többen próbálkoztak snowboard-dal és síléccel is, a snowboard tűnt egyszerűbbnek, és ráadásul nem tud kétfelé mászkálni a lábam és nem tudok átesni sem rajta, szóval úgy vágtam neki a hétvégének, hogy én snowboardozni fogok!

Persze semmi sem pont úgy alakul, mint ahogy azt az ember eltervezi, mire odaértünk a pályára, már minden snowboardot kikölcsönöztek, így mivel igazából még semmit sem használtam, és Párom sem túl gyakorlott síelő, így úgy döntöttünk, hogy akkor legyen síléc, mi bajunk lehet :)

Felcsatoltuk a bakkancsokat és így nehezítetten nekiindultunk a dolognak. Nekem már az is nehézkes volt, hogy a pénztárig eljussak, baromi lassan haladtam a síbakkancsban..., de azért túljutottunk a pénztárakon és hát akkor sílécre fel! Na persze ez sem ment elsőre, de azért megoldottuk. A felvonóhoz álló sor egy nem túl meredek, de azért leejtős részen állt, ahova mi is elindultunk, de azért akadtak gondjaim a megállással :) Párom javasolta, hogy akkor gyakoroljunk kicsit, mielőtt felmegyünk, félre is áltam nagy nehezen, és erre ő meggondolta magát, mondván, fenn úgyis kénytelen leszek belejönni a dologba, így nagynehezen visszabotorkáltam a sorba.

A kapu kártyával működött, amivel nem is volt gond, de rögtön fel kellett tornásznom magam egy kisebb leejtőn, tényleg nem volt nagy, de azért nekem sikerült visszafelé csúsznom rajta, így a mögöttem jövő segített fel, kicsit megtolt hátulról :)

A következő akadályjal a felvonónál szembesültem, ugyanis, mint a versenyeken, kapukhoz kellett állnunk, ahonnan le kellett csúszni a futószalagra, ahol a felvonó felvesz minket. Na itt kezdtem pánikolni, hogy hogy fogom én azt a 3 méter siklást megoldani, de muszáj volt elindulnom és szerencsére talpon maradtam, így nem kellett megállítani miattam a felvonót, mint azt előttem már néhányszor megtették :)

Két kedves srác közé sikerült ülnünk Párommal, akik már 3 éve síeltek és éppen a fekete pályára indultak. Elkezdtünk beszélgetni és hát gyorsan kiderült, hogy Páromnak is igen régi és halvány emlékei vannak a dologról, de rajta legalább már volt léc, ezzel szemben én életemben először próbálkozom.

Gyorsan elkezdtek felvilágosítani arról, hogy akkor lehet, hogy gond lesz a leszállás a felvonóról, és hogy mit és hogyan próbáljak meg csinálni, hogy azért megoldjuk ezt így közösen. Akkor kezdtem el megérteni és megijedni, amikor megláttam, hogy hol is kellene leszállnom. Tulajdonképpen volt kb másfél méter, ami sík és utána egy kanyarodó, leejtős rész következett, ami gondolom máshol is így lehet, de erre nagyon nem voltam felkészülve. Az egyik srác megfogta a kezem és mondta, hogy ha talajt fogtam, akkor lökjem el magam és majd ő segít... Hát végülis a kitaposott kanyaron túl sikerült valahogy megállnom, de legalább álltam, és nem vitt vissza a felvonó! :)  Első komolyabb sikerélményem volt!

Ezután síléccel a lábamon, megpróbáltam követni Páromat, és kitalálni, hogy melyik pályán is kellene ezek után lefelé haladnunk. Nagy bánatomra nem volt annyira lankás a dolog, mint reméltem, és mire odáig jutottunk, hogy talán el kellene indulni, már addigra sikerült 2-szer esnem, nem is kicsit.

Kiválasztottuk az 1-es pályát és hát odaálltunk barátkozni vele. Valahogy elkezdtünk beszélgetni egy sráccal, mondta, hogy ő is a barátnőjével van, aki teljesen kezdő, ez már a második kör, de a barátnője örült, hogy lejutott az elsőn és ide már nem volt hajlandó mégegyszer feljönni :)

Teljesen bíztatóan hangzott, főleg amikor rátértünk arra, hogy ki és mióta síel és kiderült, hogy én életemben először. Itt kezdődött az, hogy akkor ez számomra érdekes lesz és hogy igazából azért nem írigyel engem... Mondta, hogy hóekézni kell lefelé, mintha ez mindenki számára egyértelmű lenne, és akkor még inkább mosolygott, amikor visszakérdeztem, hogy az meg micsoda. Szóval kaptam gyorsan néhány jó tanácsot, megtudtam, hogy mi is az a hóeke és hogy hogyan kellene elméletben elfordulnom, mit terheljek és hova is tegyem a lábaimat.

Miután még így is elég meredeknek találtam a pályát és legszívesebben visszafordultam volna, Párom és a srác is közölték velem, hogy hát innen nagyon máshogy nem fogok tudni lejutni, mint sílécen...

Szóval összeszedtem magam, megvártam, hogy a forgalom elmenjen és hát elindultam lefelé, mármint, hogy baromi lassan keresztbe a pályán... Talán a sorban a 4. esésemnél, kb 50 méterrel a pálya tetejétől, találkoztam egy snowboardos párral, akik szintén hasonló problémákkal küzdöttek, mint én, de ők már nagyon ott tartottak, hogy föladják, csak meg kellene oldani a lefelé útat.

Nagynehezen, újabb esések árán, újabb 50-100 méter haladás után eshettem úgy, hogy hátrafelé indult el alattam a síléc, és gyakorlatilag hason csúsztam lefelé, de szerencsére kioldott a kötés és megálltam elég gyorsan. Azt hiszem itt legalább negyed órát küzdöttem/küzdöttünk azzal, hogy valahogy újra felkerüljenek a lábamra és tovább tudjak menni, nekem kb itt volt az egyetlen olyan pillanatom, hogy elegem van az egészből, valaki vigyen le és haza akarok menni!!!, de végülis megoldottuk és valahogy eljutottam a pálya harmadáig, összesen 8 eséssel.

Innen jött az a szakasz, amire úgy igazából vágytam volna az elején is, a lankás, hát tanulópályának mondanám szakasz, ahol már nekibátorodva próbáltam lefelé haladni és nem álltam meg minden fordulás előtt, hogy végig gondoljam, hogy akkor most mit is kéne ahhoz csinálnom, hogy a másik irányba tudjak tovább haladni. Párom itt jegyezte meg, hogy úgy nézek ki, mintha kezdeném élvezni a dolgot. Ez igaz is volt abban a pillanatban, egészen addig, amíg el nem jutottunk a pálya utolsó harmadáig, ahol megint egy relatív meredekebb rész következett és megint csiga tempóban, bár már esések nélkül sikerült lejutnom! :) Ezt a részt, már egyébként felfelé menet is néztük, hogy melyik pálya alja lehet, mert ránézésre meredeknek tűnik...

Ezt az első lesiklást kb 2 óra alatt sikerült teljesítenem úgy, hogy a kesztyűm és a nadrágom már teljesen átázott, bár azt hiszem eleget mozogtam ahhoz, hogy ez akkor ne érdekeljen és ne fázzak!

Mire leértem és mert a pálya utolsó részeit már "simán" teljesítettem, nem volt nehéz rávenni, hogy akkor próbáljuk meg mégegyszer.

A felvonós dolog most már simán ment, a beszállásnál sem volt semmi gond és amikor felértünk, akkor is sikerült a kijelölt kanyarban maradnom, szóval már itt tök büszke voltam magamra. Aztán megint megláttam a pályát és elbizonytalanodtam, hogy hogy lehetek ennyire hülye, hogy ezt megint bevállaltam...

Itt már csak egyszer estem lefelé a pálya felső szakaszán, bár azt úgy sikerült, hogy elhagytam közben az egyik lécemet, és mivel elég bénán nézhettem ki, miközben próbáltam újra lábra állni, megszánt egy bácsi és feljebb jött picit, hogy segítsen :) Ezek után már simán teljesítettem a pálya többi részét és már tényleg élveztem a síelést is és hogy nem is esek annyit.

Párom az első lesiklás alatt egyáltalán nem esett, csak próbált engem összeszedni, de a másodiknál, azért neki is sikerült egyszer elhagynia a lécet :)

Ez a menet már röpke 25 perc alatt teljesítésre került és a harmadikhoz nem kellett már győzködni, önként és lelkesen indultam a felvonó felé, leszálláskor már nem volt szükségem a kanyar teljes ívére sem, hanem simán bevágtam Páromat megkerülve, meg is jegyezte, hogy már nagyon megy ez nekem :)

Neki megint sikerült egyet esnie a felső szakaszon, amit én teljesen jól abszolváltam, sőt elfejlődtem odáig, hogy voltak emberek, akiket már én kerülgettem és nem mindenki engem próbált elkerülni :)

Már majdnem megúsztam esés nélkül ezt az utolsóra tervezett lesiklást, ami egész jó eredmény lett volna, de kb 50 méterrel a pálya vége előtt, azért mégiscsak úgy döntött a lábam, hogy ő másfelé menne, mint én szeretném, és a pálya közepén sikerült hókotrót játszanom, de a felállásban már profinak érzem magam, így tehát ez sem okozott gondot és a szintidő itt is kb fél óra volt :)

Szóval elázottan, fáradtan, de lelkesen indultunk hazafelé, és úgy, hogy végeredményben egy élmény volt ez a nap és nem úgy jöttem el, hogy soha többé sílécet, hanem igenis tetszik a dolog és bármikor visszamennék! :)