Van egy kedves ismerősöm, akinek mostoha nagymamája sok mindent egész nagy mennyiségben termel vidéken és már több éve, hogy néha-néha mi is veszünk ezt azt, ilyen a málna és a szilva.

Idén úgy döntöttem, hogy szólok neki, hogy igényem lenne némi szilvára, úgy nagyjából 10 kilóról lenne szó, lekvárnak szánva.

Vasárnap érkezett a telefon, hogy a szilva Pestre érkezett, és hogy elmehetnék érte valamikor anyukájához. Végülis nagy szervezések árán, ez is arra a bizonyos állásinterjús keddre esett, ez volt a majdnem utolsó program. Öcsémet és autóját nyertem meg a feladatra, hogy legyen segítségemre, és megkértem arra is, hogy míg anyuék pont ezen a héten voltak nyaralni, pakolja ki a fél lakást nekem, mert ugyan szeretnék én megpróbálni lekvárt főzni, és nagyjából tisztában is vagyok vele, hogy mire is lenne hozzá szükségem, de mindez sajna nem áll rendelkezésemre, bezzeg anyunak... :)

Szóval öcsém alapból rendesen felpakolva elvitt ismerősöm anyukájához. Ott jót beszélgettünk, bár nem terveztem hosszúra az ottlétet, de mégis másfél órát voltunk ott kb, persze már előzőleg is ismertem anyukáját és nevelőapját, szóval így azért könnyebb volt elpletykálni az időt.

Mivel az esti program a Párommal töltendő este volt, így kedden már nem álltam neki a szilvának, sőt még a szerdát is megúszta, hiszen mint tudjuk, szerdánként tánciskolában vagyok, és este 10kor már nem volt túl sok hangulatom bármit is elkezdeni.

Szóval csütörtökön munka után vettem egy nagy lendületet és nekiálltam a felének, vagyis 5 kilónak, mert anyuval konzultálva közben, azt az infot kaptam, hogy a tőle lenyúlt lábasba kb annyi fér bele egyszerre.

Szóval megmostam, kiválogattam, kimagoztam, ledaráltam a szilvát. Ez nem olyan gyorsan megy - legalábbis nekem - , mint ahogyan hangzik :( szóval azt hiszem ezzel a részével simán elszöszmörögtem kb 2 órát, mire minden a lábasba került. Igazából már nem tudom, hogy anyu mondta-e vagy az előtte elolvasott receptekből szedtem, de mindenesetre olyan infoval álltam neki a főzésnek, hogy lefedett lábasban, kb fél óráig kellene főznöm, aztán a cukor és felfőzöm mégegyszer és már mehet is az üvegekbe!

Mivel ezt ilyen sity-suty gyorsnak éreztem, így még mielőtt alágyújtottam volna, kimostam és ecetes vízzel kiforráztam az üvegeket, hogy tuti készen legyenek, elővettem a szalicilt, a tölcsért, a tepsit, amibe majd némi meleg víz kell, hogy az üvegek ne repedjenek kapásból a forró lekvártól, amikor beleöntöm.

Kimértem a kilónként javasolt 20 dkg cukrot és így kezdtem el melegíteni, majd főzni a lekváromat.

A bibit kb fél óra múlva vettem észre, történetesen, amikor kb fél óra múlva kimentem a konyhába, hogy akkor most már biztos minden szép és jó. Szóval amikor levettem a fedőt a lekvárról, hát egyáltalán nem mondanám, hogy sűrű volt, sőt inkább valami darabos szörp félére emlékeztetett, és ráadásul oda is égett a lábos aljára. Mivel nem volt másik, így úgy döntöttem, hogy akkor megoldjuk továbbra is ebben, csak az alját nem nagyon kapargattam, nehogy az égett részek belekeveredjenek, persze így csak azt értem el valószínűleg, hogy még jobban ráégett minden :(

Na mindegy, szóval felhívtam anyut kb este fél11 kor, hogy baj van, ez az egész folyik, ami nem okés. Nem nagyon lelkesedtem a megoldásért, mármint, hogy akkor főznöm kellene még egy kicsit, szóval kb még fél órát, úgy hogy közben folyamatosan lassan kevergetem is, mert így talán párologni is fog.

Szóval felfőztem mégegyszer és még kevergettem egy fél órát, itt már talán éjfél is lehetett, de mindenesetre már hulla voltam és még mindig sehol nem tartottam vele.

Fél óra keveregetés után, úgy döntöttem, hogy hagyom kihülni és majd pénteken befejezem, mármint felfőzöm mégegyszer a cukorral és bármi lesz is az eredmény belekerül az üvegekbe. Itt kezdtem rájönni arra is, hogy valószínűleg hiába gyűjtögettem egy évig az ilyen-olyan kiürülő üvegeimet, nem lesz elég 10 kg szilva számára.

Pénteken korán hazaértem, ez kb délután 3 órát takar és nekiálltam az egész műveletnek újra.

A lekvár egészen besűrűsüdött a második főzés után, szóval megkapta a cukrot, amit soknak ítéltem, szóval kilónként csak 15 dkg került bele végül. Az üvegekbe töltés már gyerekjáték volt, aztán irány a már elkészített dunsztolós hely.

Ezek után nekiálltam a második adagnak, mosás, válogatás, magozás, darálás, bár ez már rutin volt, gyorsabban is ment :)

Miután kimostam a lábasból az előző adag szilva maradványait, rá kellett döbbennem, hogy kb fél centis korommá égett valami van az alján, amit bárhogy sikálok nem akar lejönni, és az áztatásnak sem sok esélyt adtam, pláne, hogy addigra már mosott és magozott szilvám volt újra, vagyis azzal még pénteken kellett valamit kezdeni, így nekiálltam a teflonlábasból késsel kivakarni az odaégett darabokat. Azt hiszem kissé a teflon is bánta a dolgot és nem is lett tökéletes, de miután a nagyrészét sikerült eltávolítanom jónak ítéltem a lekvárfőzéshez, bár lehet, hogy buktam egy lábost is, mert anyunak vehetek újat, de ez még nem eldöntött...

Szóval beleöntöttem a ledarált szilvát és mostmár nagy rutinosan eleve kevergetve kezdtem el főzni kb fél óráig. Mivel azt mondta anyu, hogy ha már egyszer felfőtt, akkor állhat egy napot is akár a lábasban, itt abba is hagytam összes teendőmet aznapra.

Szombaton átmentem anyuékhoz reggel, átvittem a már feleslegesnek nyilvánított eszközöket, amiket tőle hozattam el, és néhány üres üveggel felszerelkezve ebéd után hazaindultam befejezni a mutatványt.

Felfőztem és kavargattam még egy fél óráig a szilvát, hogy sűrűsödjön, utána kimostam a frissen szerzett üvegeket, majd a mostmár 20 dkg / kg -os cukormennyiséggel (mivel az előző kicsit tényleg savanyúra sikerült, bár nem olyan rossz így sem, anyunak pl biztos ízlene) újra felfőztem és ezt is üvegekbe töltöttem és elvittem őket is a dunsztba melegedni, vagyishát inkább hűlni :)

Itt már nagyjából hullaként bolyongtam a lakásban, de végre kész volt azt hiszem idei legnagyobb konyhai teljesítményem és elégedetten eshettem össze.

Szerény véleményem szerint, bár talán nem meglepő módon a második adag sikerült jobban :)