Mint már olvashattátok nemrég arra az elhatározásra jutottam, hogy megpróbálok magamnak levadászni egy másik állást a jelenlegi helyett.

Ezt a tervemet nagyjából a hónap elején kezdtem feladni, amikor egy nem várt csoda, egy-két nem pozitív és egyáltalán nem létező visszajelzés után, úgy gondoltam, hogy végülis részben elértem bizonyos céljaimat és hát legyen, jó ez itt, ha más nem akar engem...

A fő oka, hogy másik állásra vágytam, hogy úgy éreztem, érzem, hogy senki sincs tisztában vele a főnökeim részéről - mert, hogy azért szerencsére nem csak egy van -, hogy mit is csinálok én a cégnél, ezért persze nem is vagyok megbecsülve, és nem is vagyok megdícsérve.

A hónap elején rá kellett ébrednem arra, hogy sikerült náluk valami olyat elérnem, amire a cégnél még valószínűleg nem volt példa, na jó legyen, szóval sikerült kiharcolnom némi fizetés emelést :)

Amikor ezt először megpendítettem a közvetlen, hivatalos főnökömnek, hogy mi lenne, ha esetleg..., akkor gyakorlatilag válasz nélkül hagyta a történetet és jót mosolygott rajta. A következő kísérletemre az a válasz érkezett, hogy majd talán áprilisban, akkor szoktak a cégnél egységesen bért emelni, hacsak nem jön a válság, mert ez idén sajnos megakadályozta a dolgot :( de mivel akkor még semmi közünk nem volt a felvásárló céghez, így ez annyira nem tudott meghatni.

Többek bíztatására ezek után úgy éreztem, hogy túl sok veszteni valóm nincs, így megkerültem a főnököm és egyenesen az ügyvezetőnél kötöttem ki a kérésemmel, aki azt mondta, hogy hát náluk nem szokás, hogy a munkavállalók fizetésemelést kérjenek, pláne nem szokás ezt akkor tenni, amikor az ember plusz feladatokat kap, de azért mondjam el, hogy mire is gondolok, aztán majd válaszolnak.

A válasz végül igen lett, vagyis megkaptam a fizetésemelést, és ebből azért arra következtettem, hogy vagy nagyon-nagyon foggalmuk sincs, hogy mit csinálok, így nem merik azt mondani, hogy keressek másik állást, vagy azért valamit mégis jól csinálhatok és szükségük van rám továbbra is. Igazából nem mindegy, de a hangulatomat azért egész pozitívan befolyásolták a fejlemények :)

De a fizetésemelés csak az egyik összetevője a történetnek...

Sajnos meg kellett válnunk egyik kollégánktól is, aki helyére új főnököt kaptunk, belső embert, igazi anyacégest. Mindenki félt és húzódozott tőle, az eddigi hozzáállása nem volt túl pozitív a dolgokhoz, és igazából igazunk lett abban, hogy valószínűleg mióta ismerjük, csak volt kollégánk helyére próbált odakerülni, ami hát most sikerült is neki.

Viszont számomra a pozitív fejlemény a történetben, hogy mivel a cégünket kevéssé ismeri, így nagyjából elég sokat dolgozunk most együtt, hogy megismerje a folyamatokat és egyéb dolgait a cégnek. Ehhez mostmár elég jelentős részét látja a munkámnak és annak, amit pluszban csinálgatok ennek-annak, külön sos feladatok, vagy külön kérések innen-onnan, mert ugye az ember egyébként is baromira ráér mindenre :)

Na szóval, az utóbbi időben, egyre többet hallom tőle, hogy ez a folyamat, meg az a folyamat milyen jól meg van csinálva és működik, ezért ehhez sem és ahhoz sem kellene hozzányúlni, meg hogy tanulhatna tőlünk az anyacég is, meg hasonlók. Már ez is pozitív fejlemény az eddigiekhez képest és örülök, hogy végre van valaki, aki értékelni tudja a céget pozitívan is.

De a legeslegjobb, hogy ugyanez a valaki, személy szerint az én munkámat is értékelni tudja, képes megdícsérni az általam létrehozott dolgokat, megdícsérni, ha valamit jól, időre, pontosan megcsinálok, vagy meghallgatni és értelmesnek tartani az ötleteimet, hozzászólásaimat, ahelyett, hogy kapásból nem is érdekli.

És itt jön a dilemma, miszerint jelenleg megint kezdem élvezni a munkámat, a feladataimat, az ad hoc jellegű kihívásokat :) , de ugyanakkor a közvetlen főnökömmel és az anyacég többi vezetőjével még mindig nem túl jónak mondható a viszonyunk, így ha velük kell kommunikálni, vagy rávenni őket, hogy valami elintéződjön, még mindig tudnak rossz napokat okozni, és ezzel letörni az összes lelkesedésemet :(