Múlt héten, pontosabban már két hete, szóval 18-án, hogy pontos legyek, mikor apukám születésnapjára hazalátogattam anyukám megjegyezte, hogy elég csúnya kiütéseim vannak a lábamon. Én ezt nagyjából annyival intéztem el, hogy biztos egy pók csípkedett végig éjszaka, alvás közben.

Nagyjából hétfő tájékára, ez az egy helyen lévő hát már nem annyira kis csípéseknek látszó piros folt, szaporodni kezdett és már három hasonlóval rendelkeztem a nap végére. Még mindig meg voltam győződve róla, hogy ez csak valami bogár lehet, na jó, talán mégsem pók, de a nyitott ablakon keresztül, azért elég sok minden be tud tévedni...

Szóval még mindig bízva abban, hogy ez csípés, elkezdtem mindenfélével kezelni, addig tetránt kentem rá, Párom tanácsára hétfőn beszereztem házipatikámban eddig még hiánycikként fellépő Fenistilt is, de mindkettő hatástalannak bizonyult.

Kedd estére nem romlott ugyan tovább, de Páromtól azért megkaptam, hogy hát elég csúnyácskán néz ez így ki :) Következő tanácsa a Calcium pezsgőtabletta volt, amit szerdai nap folyamán sikerült beszereznem.

Igazából szerda délutánra már eljutottam odáig, hogy teljes elkeseredésemben, hogy semmi nem használ, felhívtam a bőrgyógyászatot, hogy tán megmutatnám ezt valakinek. A telefonos néni nagyon segítőkészen vázolta a helyzetet, miszerint szerencsére beutalóra nincsen szükségem, de időpontot kellene kérnem, de mivel mostmár fél 4 körül járt az idő, és a bőrgyógyászat csütörtök kivételével 2ig rendel, így a holnapi napot tudná javasolni erre, azt is 2től.

Kicsit elkámpicsorodva, de azért még nem teljesen magamba zuhanva, folytattam aznapi teendőimet. Miután hazaértem, jobb ötletem nem lévén az előbb már említett kenőcsök bármilyen kombinációjával próbálkoztam, sőt már borogattam is, hátha segít rajta valamit. Ami igazából betette a kaput aznapra, hogy miközben a foltok száma is elkezdett növekedni, már gyakorlatilag ötnél jártam, egy csomót is sikerült felfedeznem a bőröm alatt és hát hogy is mondjam, ettől tényleg frászt kaptam. Fogtam a telefonomat és írtam gyorsan egy smst Páromnak, amitől én azért némileg megnyugodtam, bár mint reggel kiderült számomra, az üzenetet nem sikerült kézbesíteni, mert ki volt kapcsolva.

Bízva abban, hogy csütörtökön valami új, bíztató információhoz jutok az orvostudomány által, vagy legalább egy időponthoz a nem olyan távoli jövőben, kicsit vidámabban indultam dolgozni, mint ahogy elaludtam.

Kettő körül sikerült elérnem a bőrgyógyászatot, ahol is közölték velem, hogy legkorábban augusztus 22-ére tudnak időpontot adni. Délelőtt már beszéltem Párommal, meséltem neki az új fejleményeket, és hát nem kicsit buzdított arra, hogy ha számomra nem tetsző információt hallok az időponttal kapcsolatban, akkor legyek kitartó és erőszakos.

Szóval hallgatva rá, közöltem szegény nővel, hogy szórakozzon mással, addigra bele is hallhatok, mire a háziorvosomat javasolta, és azzal a kérdéssel, hogy ha esetleg a háziorvos a bőrgyógyászatra küldeni, akkor mi történik, kicsit megfogtam. Megkérdezte, hogy milyen tüneteim vannak és mióta, mire nagyvonalakban vázoltam a helyzetet és láss csodát, azt mondta, hogy rögtön induljak, majd csinál nekem helyet! :)

Mikor odaértem, szépen bemutatkoztam, ő cserébe leellenőrizte, hogy tényleg halaszthatatlan bajom van-e, amire annyit mondott, hogy hát ez tényleg ronda. Felvette az adatokat és röpke fél óra alatt már kifelé jöttem a dokitól a következő információkkal:

Vírusos alapú, mégpedig a bárányhimlő vírusa okozza, övsömörnek hívják. A szerencsém a dologgal, hogy már kiskoromban túlestem a bárányhimlőn, így az már nem tudott kijönni rajtam. Ezek után következtek a rossz hírek, miszerint ennek a lefolyása, kb 2 hét, vagyis még egy kicsit romlani fog, aztán majd egyszercsak elkezd javulni, de közben még viszketni és fájni is fog. Mellékesen meg lett jegyezve, hogy ne áztassam, ne tartózkodjak sokat vízben és legfőképp ne borogassam, mert hogy a szárítás lenne a cél. Mikor egyéb jóhírek után érdeklődtem, hogy mondjon valami vígasztalót is, azt tudtam meg, hogy az övsömör is olyan, mint a bárányhimlő, csak egyszer lehet elkapni, a csomó a lábamban ennek a mellékterméke, és a legjobb, hogy nem fertőző!

Ezekkel az információkkal a birtokomban készültem visszamenni dolgozni, kicsit be kell valljam nyugodtabban, mint ahogy a dokihoz indultam.

Elsőként Páromat hívtam fel, hogy mi történt, és megnyugodtam, igaz nem jó, de legalább tudom mi bajom van és mit kezdjek vele.

Estefelé apu hívott valami teljesen másért, és az egyébként hogy vagy kérdésre elmeséltem neki, most hogy már tudtam, hogy mi bajom, hogy hogy is vagyok igazából. Az első dolog azt hiszem az volt, hogy gratulált, mert én vagyok az első a családban, akinek ezt is sikerült elkapnia :)

Miután letettük a telefont, nem sokkal hívott anyu, ő kicsit komolyabb aggódással kezelte a történetet, azonnal tájékozódott gyógyszerész körökben, és kész információhalmazzal a kezében hívott fel. Miután megbeszéltük, hogy mit mondott a doki, lediktáltam a gyógyszer nevét, amit majd ellenőriztet, majd kicsit megnyugodva, letettük a telefont.

Miután doki közölte, hogy igazából nem ajánlott túl sokat vízben tartózkodnom, így kicsit rosszul érintett, hogy a terv az volt a hétvégére, hogy lemegyünk a Balatonátúszásra, amire Párom benevezett. Én úgy terveztem, hogy kicsit úszkálok az északi parton, napozok, olvasok, elfoglalom magam, amíg ő leússza a távot. Ebből az úszkálós rész teljesen kimaradt volna orvosi tanácsra, de még mindig úgy voltam vele, hogy nem baj, legalább valami színem lesz végre így nyár vége felé, akkor napozni fogok.

De jött a hír, hogy a Balatonátúszást elhalasztották, először csak annyi volt, hogy nem szombaton lesz. Szombaton kiderült, hogy az időjárásra való tekintettel, egy héttel tolták arrébb, augusztus 1-re. Párom már nagyon várta, tényleg már úszni akart, így sajnáltam, hogy még egy hetet kell várnia rá, de ha már így alakult, elkezdtem reménykedni benne, hogy addigra talán meggyógyul a lábam és eredeti terveimhez híven talán még fürödhetek is a Balatonban!

Párom az elmaradt átúszást szörfözéssel kompenzálta, állítólag nagyon jó szél volt hozzá, és még hallgatni is élmény volt, ahogy mesélte, hogy milyen jól ment minden és hogy mennyire élvezte! :) Ugyanakkor innentől kezdve teljes mértékben jogosnak tartottam az átúszás elhalasztását, mert ami neki már jó szélnek számít, abban a víz közelébe sem mennék úszás céljából!

Na de visszatérve a lábamra, mostmár talán arról számolhatok be, hogy kezd megfordulni a folyamat és múlnak a kiütések, kis hólyagok, és egyre kevesebb helyet foglalnak el a lábamon, szóval mostmár tényleg reménykedek, hogy egyszer ennek is vége lesz! :)